Cycuss honlapja

Minden ami érdekes

Alapi István

Élete

1962. augusztus 2-án született Salgótarjánban. A családjában senki nem foglalkozott zenével. Ő azonban már egész kicsi kora óta nagyon erős vonzódást érzett a hangszerek, a zene iránt. Valószínűleg ez késztette nagyszüleit arra, hogy 10 éves korában karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak neki, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározták élete további alakulását. Salgótarján önkormányzata 2008. januárjában kulturális és művészeti munkássága elismeréseként Pro Arte kitüntető címben részesítette. Vele beszélgetünk a rockzenéről, az Eddá-ról, a családról és természetesen arról, hogy lett belőle gitáros.

Apropó, a hangszerek. Úgy hírlik, majdnem tubás lettél.

Alapi: Hát, majdnem. Amikor megkaptam az első gitárom, lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ő ezt élete végéig a nyakában! Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikusgitárosi karrierem véget is ért.

Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott. Pár év múlva a helyi zeneiskolában egy úttörő kezdeményezésként bevezették a jazzoktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni. Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazz konzervatóriumban folytatom tanulmányaimat, de idő közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek. Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt. Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót pedig ki sem volt szabad ejteni. Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik!Akkoriban én már intenzíven zenekaroztam, és a tanulásnak kénytelen voltam a sokkal rögösebb autodidakta módját választani.

Hamar rájöttem arra is, ha vidéken maradok valószínűleg semmi nem lesz belőlem ebben a szakmában, úgyhogy miután Front nevű zenekarommal az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értünk el, valamint másfél évet kellemes árnyékkatonaként eltöltöttem a hadseregben Budapestre költöztem. Itt első zenekarom a később Angyalbőrben címu tévésorozatból ismert Mohó Sapiens volt. Velük részt vettünk a Csillag születik tehetségkutatón, amit saját kategóriánkban megnyertünk. Itt figyelt fel rám, valamint Pethő Gábor basszusgitáros barátomra az Edda Művek feje, Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyűs barátom. Pár nap múlva már az Edda gitárosa voltam. 1991-től két évet töltött az USA-ban. Hazatérésekor az XL Sisters tagja lett. 1993-tól a helyét betöltő Kun Péter tragikus halála után - újra az Edda tagja lett. 1996-ban első szólólemeze is megjelent Belső világ címmel. 2001-től 2005-ig a Keresztes Ildikó Band-ben is játszott